A napokban a Talentis Group M2502005 ügyszámon magyar nemzeti védjegybejelentést tett a „Gondolom, nem gyalog.” megjelölésre. Mind a bejelentő, mind maga a megjelölés ismertségnek örvend Magyarországon, így a sajtó felkapta a védjegybejelentés hírét (elsőként a G7 írt róla) és megindultak a találgatások a célját illetően. Mivel ezekben a találgatásokban inkább csak felszínes konklúzióként találhatók meg a védjegyjogi alapvetések, fontosnak tartunk egy – gyakran elfeledett – alapfogalmat áttekinteni. Ez egyrészt jobban segítheti általában a védjegybejelentésekben rejlő információk megértését, másrészt a leendő bejelentőknek is segíthet hatékonyabb védjegybejelentéseket tenni.
Most ezért az árujegyzék szerepét szeretnénk megvilágítani. Egy védjegy ugyanis nem csupán a megjelölésből áll (ami lehet egy szó, jelmondat, logó stb.), hanem azoknak az áruknak és/vagy szolgáltatásoknak a listájából is, amelyekre a megjelölés kizárólagos használati joga vonatkozni fog a védjegy megadásával. A „Gondolom, nem gyalog.” jelmondat oltalmazni kért árujegyzéke a következő:
Áruk:
16. osztály: Papír és karton; nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíráruk és irodaszerek, bútorok kivételével; papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; rajzkellékek és művészeti kellékek; ecsetek; tanítási és oktatási anyagok; műanyag lapok, fóliák és tasakok csomagoláshoz; nyomdabetűk, klisék.
25. osztály: Ruházati cikkek, cipők, fejfedők.
Szolgáltatások:
35: osztály: Reklámozás; üzleti menedzsment, szervezés és adminisztráció; irodai munkák.
38. osztály: Távközlési szolgáltatások.
Amennyiben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala helyt ad a védjegybejelentési kérelemnek és az oltalmat megadja, az azt jelenti, hogy a bejelentő Talentis Group Zrt. engedélye nélkül a „Gondolom, nem gyalog.” (vagy ezzel az összetéveszthetőségig hasonló) kifejezés Magyarországon nem használható például nyomdaipari termékek neveként (azaz pl. ilyen hetilap nem adható ki, szórólap nem terjeszthető), vagy ecsetek, csomagoló- és ragasztóanyagok márkaneveként. Az már kívülállóként nehezebben értelmezhető, hogy nyomdabetűk márkaneveként miért kívánja a bejelentő ezt a jelmondatot védeni, de tény, hogy a bejelentési kérelemben nem kell indokolni egy védjegybejelentés mögött álló szándékot. A ruházati cikkek, cipők, sapkák könnyen érthető áruk a védjegybejelentésben, hiszen a védjegyoltalom alapján megtiltható, hogy mások „Gondolom, nem gyalog.” feliratú ruhákat, cipőket és sapkákat gyártsanak és forgalmazzanak.
A felsorolt szolgáltatások is hasonlóan értelmezhetők, azaz ilyen (vagy ezekhez hasonló) szolgáltatások esetén a „Gondolom, nem gyalog.” (vagy ezzel az összetéveszthetőségig hasonló) jelmondat nem használható. Például az árujegyzékben a távközlési szolgáltatások megemlítése miatt ezzel a jelmondattal távközlési szolgáltatás nem reklámozható, ilyen előfizetési csomag nem kínálható. A reklámozás, mint szolgáltatás feltüntetése sok esetben félreértésből ered (bár jelen esetben nem ismerjük a bejelentő szándékát, így nem tudható, hogy itt is félreértésről van-e szó). Sokan ugyanis azért írják be védjegybejelentésük árujegyzéke részeként a reklámozás szolgáltatást, mert úgy gondolkodnak, hogy ezzel a jelmondattal ellátott termékekkel fognak reklámokat készíteni és ilyeneket közvetíteni. A reklámozás, mint szolgáltatás árujegyzékben történő megemlítése azonban nem erről szól, hanem a reklámcégek, illetve reklámozást is végző piaci szereplők saját neveit, logóit és jelmondatait hivatott védeni, hiszen ők nyújtanak reklámozási szolgáltatást. Továbbá, hasonlóan a fent említett nyomdabetűk kérdésköréhez, kívülállóként nehezen látható, hogy milyen irodai munka szolgáltatást kíván a bejelentő „Gondolom, nem gyalog.” márkanévvel ellátni.
Nézzük meg végül, hogy a sajtóban milyen találgatások jelentek meg a védjegybejelentői szándékról. A fent hivatkozott G7 cikk konklúziója az volt, hogy „a mondatot üzleti célokra csak nagyon korlátozottan lehet majd használni”, amit több sajtóorgánum is átvett. Ez abban az értelemben igaz is, hogy nyomdaipari termékekre, ruhákra (áruk) azt felírni valóban nem lehet, és bizonyos üzleti szolgáltatások (reklámozást végző és telekommunikációs cégek) esetében sem használható. Később a Telex megtalálni vélte a védjegybejelentés hátterét, szerintük a kocsi.hu használtautós portál szlogenjeként fogják a „Gondolom, nem gyalog.” jelmondatot használni, mivel az már a vállalkozás Facebook oldalán feltűnt. A védjegybejelentés árujegyzékéből azonban ez nem következik, ugyanis az árujegyzékben nem szerepel semmilyen kereskedelmi szolgáltatás, nemhogy gépkocsik, de semmilyen áruféleség kereskedelme vonatkozásában nem igényelték a védjegyoltalmat. Márpedig egy internetes autókereskedelemmel foglalkozó vállalkozás védjegyében az árujegyzéknek elsősorban a 35. osztályba tartozó, pl. „Eladó gépjárművek meghirdetése interneten keresztül”, vagy „Gépjárművek értékesítésével kapcsolatos információnyújtás interneten keresztül” nevű szolgáltatásokat kellett volna tartalmaznia, ha ez lett volna a bejelentői cél. Kicsit továbbgondolkozva és a jelmondat történetét ismerve, különösen meglepő, hogy a bejelentő nem kívánta védjegyként oltalmazni ezt a jelmondatot személyszállítási szolgáltatásokra sem, pedig ez az oltalmi igény – kívülállóként megítélve – meglehetősen kézenfekvő lenne.
