Dizájn és szabadalom – ugyanarra az ötletre?
A Jennifer Chamandi brit luxuscégnek jelenleg mindössze egyetlen találmány alapozza meg az iparjogvédelmi portfolióját. A vállalat olyan magassarkú cipőre kapott szabadalmat, amely lábbeli vonzó lehet nem csak a divat, hanem az iparjogvédelem kedvelői számára is, hiszen ritkán látszik ilyen tisztán, milyen kitűnően tudja egymást kiegészíteni a szabadalmi oltalom, a formatervezési mintaoltalom (dizájn), valamint a védjegyoltalom.
Amint az a szabadalmi igénypontban olvasható és a hozzá fűzött rajzon látható, a találmány lényege a rajzon 50-es számmal jelzett pánt csatlakozása a cipő sarkához: a sarok felső részén elhelyezett lyukon keresztül bújtatja át a feltaláló (Jennifer Boghossian, a márka alapítója) a pántot, így vezetve körbe azt a cipőt majd viselő hölgy lábfeje körül. A megoldásnak a divattervező a „Tű Foka” fantázianevet adta.
Elsőre csupán esztétikumnak (dizájnnak) tűnhet a cipő kialakítása, mégis a műszaki megoldásokat védeni hivatott szabadalmi oltalmat kértek és kaptak rá. Vizsgáljuk meg, miért történhetett így mindez! 
A találmányt egy 2016-os brit elsőbbségi bejelentést követően az Egyesült Államokban, Hong Kongban és Európában jelentették be szabadalmaztatásra a PCT/GB2017/051922 sz. nemzetközi szabadalmi bejelentés alapján. 2016. májusában pedig közösségi formatervezésiminta-oltalmat is tett a divattervező erre az ötletre 003109073 számon, amiben mind a szabadalmi bejelentésnek megfelelő ábrázolást, mind fotorealisztikus ábrázolást használt. A Jennifer Chamandi néven kívül a cég egy logót is védjegyeztetett 2015-ben az EU-ban, ami izgalmas grafikus leképezése az eredeti ötletnek, hiszen a cipőn lévő pánt ívét idézi, ha azt felülről nézzük:
Az európai uniós védjegy áruosztályait áttekintve észrevehetjük, hogy azokban cipőkön és ruházati termékeken túl ékszerek is szerepelnek, s így még ötletesebbnek tűnik a védjegymegjelölés, ugyanis az a már említett pánton túl a csepp formájú drágakőcsiszolás szintén felülnézeti alakjára is emlékeztet, s noha a vállalat egyelőre nem forgalmaz ékszereket, az áruosztályok és a logó formája is arra engednek következtetni, hogy ez a jövőben változhat. Érdemes itt kiemelni a védjegyoltalom egyik sajátosságát, miszerint az a tény, hogy a bejelentő (egyelőre) nem árulja az összes terméket, ami az árujegyzékben nevesítve van, önmagában nem indokolja, hogy a bejelentést a hivatal elutasítsa (bár ez a későbbiekben a használat hiánya miatt probléma lehet).
A védjegyoltalom ugyanis – a dizájnhoz és szabadalmi oltalomhoz hasonlóan – negatív monopoljog, amely az adott védjegy, minta, és találmány hasznosításának kizárólagos jogát jelenti, vagyis az oltalom tartalmától függően a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki pl. dizájn esetén engedélye nélkül hasznosítja a mintát. Azonban az egyes oltalmak által biztosított jogok között jelentős eltérések vannak, s ezért érdemes lehet egy megoldásra akár többfajta oltalmat is igényelni, mint ahogy azt a már említett magassarkú cipő tervezője tette, hogy a lehető legszélesebb körben élvezzen védelmet a találmány, minta, vagy megjelölés, s így a hasznosítás legkülönfélébb esetei ellen is fel tudjon lépni a jogosult.
Az oltalmak közül a szabadalom és a dizájn közötti különbség megfogalmazása első látásra egyszerűnek tűnhet: az első a termék működésével (és egyéb műszaki vonatkozásaival), a második a megjelenésével kapcsolatos. A két oltalom azonban sokszor elválaszthatatlan egymástól, egyiket sem lehet a másiknál fontosabbnak nyilvánítani. Steve Jobs fogalmazott úgy, hogy „a dizájn nem csak az, ahogy kinéz, hanem az is, ahogy működik”, és a huszonegyedik század innovációira tekintve nem nehéz megérteni, mire gondolt, még ha egy ilyen mondat a magyar felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam vizsgáján kritikus helyzetbe is hozhatná a vizsgázót. Ha visszatérünk egy pillanatra a fent ábrázolt cipőre, a pánt kialakítása első ránézésre valóban megkapó dizájnmegoldásnak tűnhet (és az is!), de a sarkon átvezetett, újszerű, még szakember számára sem nyilvánvaló megoldás nem csak a tekintetet vonzza, hanem szabadalmi oltalom igénylésére is alkalmassá tette a cipőt, melyet meg is kapott az Egyesült Államokban, Hong Kongban, Nagy Britanniában és talán európai szabadalmat is ad majd rá az Európai Szabadalmi Hivatal. A két oltalom közötti különbség nem puszta „jogászkodás”, hiszen a szabadalmi oltalom birtokában a jogosult bárkit eltilthat a védett műszaki megoldás, tehát jelen esetben a cipő sarkán átvezetett rögzítőpánt alkalmazásától bármilyen cipő, pontosabban lábbeli esetén. Míg, ha „csupán” formatervezési mintaoltalom védené a terméket, úgy az a külső jellegzetességek védelmét jelentené, ugyanakkor magára a műszaki megoldásra nem terjed ki az oltalom, az tehát megfelelő szintű megjelenésbeli különbségekkel más által is alkalmazható lenne.
Ahhoz, hogy a találmányunk vagy a formatervezési mintánk a piacon is sikert arasson, elengedhetetlen továbbá egy erős brand, ami segít a kereskedelmi forgalomban könnyen azonosíthatóvá tenni a termékünket. Ezt láthatóan Jennifer Boghossian és vállalata is felismerte, s ezért helyezték a fent említett hivatalok oltalom alá azt a saját fejlesztésű lábbeli és a már említett drágakőcsiszolás által inspirált logót (ábrás védjegyet), amit még a bejegyzés elején láthattunk, s így lett teljes a vállalat iparjogvédelmi portfóliója: a legjellegzetesebb termékeikben használt műszaki megoldás, ezen termékek megjelenése és a forgalmazáskor fogyasztók által ezeken felismerhető védjegymegjelölés mind oltalom alatt állnak. A történet szépségét az adja, hogy a három oltalom tárgya mind egy tőről fakad, ami nem más, mint a már említett „Tű Foka” fantázianevű megoldás.
Az eddig kifejtettek alapján látható, hogy – ideális esetben – az egyes oltalmak gyakorlatilag szimbiózisban élnek egymással: fogalmilag támogatják, funkciójukban kiegészítik egymást, ezáltal teljeskörű védelmet biztosítva a termékben megjelenő innovációnak. Mi tehát a konklúzió? Ha feltalálunk valamit, megtervezünk valamit, illetve a találmányra épülő vagy a formatervezési minta tárgyául szolgáló terméket egy védjeggyel szeretnénk ellátni, érdemes alaposan átgondolni, milyen oltalmat, vagy oltalmakat is szeretnénk igényelni, hiszen már tudjuk, hogy egy ötlet több oltalom tárgyául is szolgálhat (természetesen más-más céllal). A jogosultságoknak a gyakorlati haszna érvényesül a mindennapokban, hiszen csak olyan jogainkat tudjuk érvényesíteni, amik az adott oltalomból fakadnak. S mivel (ahogy a cipő kapcsán is láttuk) elsőre gyakran nem egyértelmű, melyek azok az oltalmak, amelyek egy megoldás kapcsán szóba jöhetnek, érdemes szakértő véleményét kikérnünk az iparjogvédelmi stratégia megtervezésében.
