A fagylalt eredete
Az ókori Kína tehetősebb rétege már évezredekkel ezelőtt frissíthette magát a fagylalt korabeli változatával, mely akkor még hóból, gyümölcsléből és fűszerekből készült. A fagylalt valószínűleg a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba, ahol Hippokratész orvosságként adta betegeinek, Nagy Sándor pedig csaták előtt élénkítőként vetette be seregei számára. Még az igencsak rettegett Néró császár is nagy rajongója volt ennek a csemegének. A velencei kereskedő, Marco Polo a 13. században a Távol-Keleten tett felfedező útjáról több fagylaltrecepttel tért haza szeretett Itáliájába.
A hűsítő nyalánkság kezdeti receptje az évszázadok során jelentős változásokon ment át, így került az összetevők közé a krémességet kölcsönző tojás, tej és a tejszín is, mely összetevők a ma ismert fagylaltot idézik számunkra. Időközben a konyhatechnológia fejlődésével rájöttek, hogy a megfelelő elkészítés a jég hozzáadása helyett, ha az alapanyagokat hűtött edényben forgatják. Az ipari forradalomnak köszönhetően a fagylalt előállítása egyszerűsödött és a folyamatos hűtés problémája is megoldódott.
Mi tette a fagylaltot visszavonhatatlanul népszerűvé?
Persze, hogy annak hordozhatósága, azaz a tölcsér feltalálása! Azonban a tölcsérrel kapcsolatos legendárium igazi méhkas iparjogvédelmi szempontból. Hisz ki ne akarta volna magáénak mondani az ötletet vagy magáénak tudni a legelső szabadalmi bejelentést?
Az ostyakészítés már a 18. század végén ismert műveletnek számított. A tölcsér eredetéről számos színes történet látott napvilágot, ezek közül a legnépszerűbbnek számít az, mely szerint Ernest Hamwi találta fel és mutatta be az 1904-es Saint Louisban megrendezett világkiállításon.
Más történet szerint, a világkiállításon Hamwi mellett fagylaltot áruló Arnold Fornachou fogyott ki a papírtálkákból és az ő segítségére sietett a szomszédja a tölcsér alakra formázott ostyával.
Valójában a tények másra engednek következtetni, ugyanis 1901-ben már Antonio Valvona keksz alapú tégelyek sütésére alkalmas gépre nyújtott be szabadalmi bejelentést, az ezzel gyártott tégelyek a szabadalmi leírás szerint fagylalt tárolására voltak alkalmasak. Vele nagyjából egyidőben, a Wall Street-en citromos jeget áruló Italo Marchiony megelégelte, hogy a vendégek sok üvegtálkát eltörnek vagy elvisznek magukkal, ezért 1903-ban egy ostyasütőre adott be szabadalmi bejelentést, mellyel ostyából formázott fagyi tárolására alkalmas tálkát lehetett elkészíteni.
Valvona (balra) és Marchiony (jobbra) által szabadalmaztatott berendezések korabeli ábrái a vonatkozó szabadalmakból.
Mi a helyzet a fagylalt kistestvérével, a jégkrémmel?
Az elterjedt sztori alapján Christian K. Nelson nevéhez fűződik a csokoládéborítással ellátott fagylalt, azaz a jégkrém megalkotása. A történet szerint egy kisfiú nem tudta eldönteni, csokit vagy vaníliafagylaltot válasszon, ekkor Nelson egy gombóc fagyit olvadt csokoládéba mártva kapott ihletet. A csokoládéborítás titkának nyitja a csokoládéba kevert kókuszolaj volt. A szabadalmi bejelentést a csokoládékészítésben jártas Russel C. Stoverrel közösen tették meg 1921-ben. Nelson a találmányát először az angolul beszédes „I Scream Bar”-ként hívta, amit a Russellel kötött egyezség értelmében „Eskimo Pie”-ra neveztek át, mely név már számunkra is ismerős lehet.
Nelson és Stover 1922-ben kapott szabadalmat a fagyasztott csokoládéborítású édességre (ábra az 1,404,539 sz. USA szabadalomból)
1920-as évekbeli „Eskimo Pie” csomagolása
Egy másik jégkrém-fejlesztés a „Good Humor bar”-ként ismert termék. 1922-ben Harry Burt szabadalmi bejelentést nyújtott be a pálcikás fagylalt előállítására alkalmas berendezésre és az eljárásra (de érdekes módon magára a termékre nem kért oltalmat). Burt újítása a fagyos édességbe szúrt fa pálcika volt, ami jelentősen megkönnyítette a fagylalt fogyasztását. A szabadalom megadására csak egy évvel később került sor, ugyanis az elbírálók Burt találmányát nagyon hasonlónak ítélték az akkor már ismert „Eskimo pie”-hoz, a szabadalom megadása végett az ifjabb Burt utazott Washington D.C.-be, hogy személyesen mutassa be a kettő közti különbséget.
Harry Burt féle pálcikás jégkrém („Good Humor bar”) (ábra az 1,470,525 sz. USA szabadalomból)
A „Good Humor” brand kezdeti logója, védjegyként 1929-ben jelentették be ezt a logót az USA-ban)
Itt még nincs vége a történetnek…
1905-ben a 11 éves Francis William Epperson ízesített üdítőport kevert el vízzel, amit az udvaron felejtett a keverőpálcával együtt. Az éjszakai fagy miatt reggelre az üdítője a pálcára fagyott, ezzel ötletet adva a gyümölcs ízesítésű „Popsicle”-nek nevezett jégkrémnek. 1923-ban értékesíteni kezdte termékét, 1924-ben megkapta a szabadalmat a fagyasztott édességére. Fél évvel a szabadalom megadása után a Good Humor Co. bitorlásért beperelte Eppersont, akivel 1925-ben peren kívül egyeztek meg. A „Popsicle” licensz díjat fizetett a „Good Humor”-nak, mely cég fenntartotta a jogot a fagylalt, fagyasztott puding és ehhez hasonló termékek pálcikán való árusítására.
Epperson gyümölcsös pálcikás édessége („Popsicle”) (ábra az 1,505,592 sz. USA szabadalomból)
A fagyos üdítőként reklámozott „Popsicle” csomagolása
Szőkék és feketék, homár és heavy metál
Szabadalmi hátterükhöz hasonlóan szerteágazó a fagylatok ízének és márkaneveinek története. Az első és sokáig egyeduralkodó ízek, a vanília és a különböző gyümölcsízek után, a technológia fejlesztések e téren is egyre tágabb teret engedtek a kreativitásnak. Így a kísérletező kedvűek ma már választhatják a bacon, sör, kókuszos curry vagy homár ízesítésű változatokat is. Az igazi ínyencek azonban nem adják alább a tigris farka vagy a heavy metál ízénél. Előbbi nevét az ízesítéshez használt narancs és medvecukor narancssárga és fekete csíkjainak köszönheti, míg az utóbbit a Black Sabbath zenekar ihlette és fekete szezámból, fekete áfonyából a, valamint a Manischewitz borból áll.
Ami a márkaneveket illeti, nem kevésbé színes a paletta. Számos férfinév, különösen a P betűvel kezdődőek jelennek meg fagylalt márkák neveiben, így Perry, Peter és Pierre is kínálja saját ízeit. Az alapítónak ugyanakkor nemcsak a neve, hanem egyéb tulajdonságai is szolgálhatnak inspirációként a brandépítés során, így például az amerikai Whitey fagyaltműhely a tulajdonos hirtelenszőke hajáról kapta nevét.
Mások termékük legjellemzőbb tulajdonságával operálnak, így az alábbi brit márka is:
Ennek külön érdekessége védjegyjogi szempontból, hogy maga a szóösszetétel fagylaltok tekintetében kifejezetten leíró elemekből áll, a megjelölés összességében mégis oltalomra alkalmas volt. Ennek több oka lehet, így például a sajátos grafikai kialakítás vagy a korábbi kiterjedt használat révén szerzett megkülönböztető képesség sikeres igazolása.
Visszatérve a fenti találmányokra, azok neveit védjegyként is levédték. Így számos bejegyzett USA védjegy található az Eskimo Pie szóösszetételre (a legelső 1935-ből); a Good Humor szóösszetétel, illetve Popsicle szóvédjegyből és ábrás védjegyből is több tucatot tartalmaz az USA védjegyhivatalának (USPTO) lajstroma már -mindkét brand esetén – 1923-tól kezdve.
Tanulság
Tanulság a történetekben, hogyha feltalálunk valamit, érdemes időben, a versenytársakat megelőzve szabadalmi bejelentést tenni. Az elsőbbségen kívül fontos még, hogy ne csak az eljárást, hanem az azzal készült terméket is védjük. A legértékesebb igénypontok általában a termékre vonatkoznak, ezeket követik az eljárásra, majd pedig az alkalmazásra vonatkozó igénypontok. Végül nem szabad megfeledkezni az új termék márkanevének levédéséről sem.
